A magyar államcímer kialakulásának rövid összefoglalása, illusztrációkkal.

  Kezdeti államiságunk idején (XII-XIII. század) a mindenkori uralkodó saját képezte egyben az ország címerét is. Ez időben tehát külön államcímerről nem beszélhetünk.
  Mai államcímerünk alkotóelemei, a pólyák, a koronán álló kettőskereszt, a hármas halom, a pajzson elhelyezett Szent Korona több évszázados fejlődés eredménye.
  Címerünk jobb mezőjében látható pólyák először Imre király 1202. évi pecsétjén fordulnak elő. E pecsét címerén a pólyák közötti mezőn kilenc lépkedő oroszlán látható. Az oroszlános pólyás címer formája időről-időre változott, így például II. András 1222. évi úgynevezett "Aranybulláján" már csak hét oroszlán van. Ezekből a párosak egymással szembenézők, közöttük egy-egy hárslevél látható. E címer festett szép kivitelű példánya a Magyar Országos Levéltár épületének lépcsőházában található. Feltűnő különbség a két címerábrázolás között, hogy az Aranybulla pecsétjén az oroszlánok nem a pajzsmezőben, hanem a pólyákban vannak elhelyezve. Ugyanezen II. András 1231. évi pecsétjén öt pólyát és tizenegy oroszlánt találhatunk, de pénzérmein az oroszlánoknak nyomuk sincs.
  A pólyás címert az Árpád-ház kihaltával trónra került Anjou házi királyaink - jogfolytonosságuk jelzésére - szintén átvették. De ezt a gyakorlatot követték a többi uralkodóházból származó királyaink is történelmünk folyamán mindvégig. Az első ilyen egyesítésre utaló példa: A Bécsi Képes Krónikában Károly Róbert király pajzsán az Árpádok pólyái és az Anjouk liliomai együtt szerepelnek.
  Ország címerünk másik alapvető eleme, a kettőskereszt III. Béla 1190 körüli érmein fordul elő először címerpajzson. Fia IV. Béla pecsétjén szintén a pajzsba foglalt kettőskereszt látható, mely ez időtől fogva címerünk állandó alkotó elemét képezi.
  A pólyákat és a kettőskeresztet Zsigmond király is alkalmazta pecsétjein, de használt pólyás-oroszlános pecsétet is.
  Mátyás király uralkodói címerében a pólyák és a kettőskereszt mellett hollós címerét, vagy atyjától örökölt címeréből vett oroszlánokat használta.
  A lebegőn ábrázolt kettőskereszt hamarosan megjelent a hármashalom, utóbb a korona is. A pólyás és a hármashalmon álló kettőskeresztes forma először Nagy Lajos király pénzein fordul elő.
  A magyar államcímer végleges, ismert formája II. Mátyás alatt alakult ki, állandó használatra Mária Terézia idejében vált egyértelművé, következetessé. Az itt bemutatott pecséten a magyar címer csak egy a tartományok címerei közül.
  A mohácsi vész után három részre szakadt ország Habsburg uralom alá került része képezte valójában a "Magyar Királyság"-ot , de gyakorlatilag csak egy volt az osztrák császárság tartományai között. A császárság birodalmi jelvénye volt a kétfejű sas, melynek mellén illetve szárnyain helyezkedtek el a tartományok címerei.
  E megalázó helyzetet törölte el ideiglenesen az 1848-1849-es szabadságharc, melynek során a magyar állami címer önállósult az alábbi formában: Négyelt pajzs, boglárpajzzsal. Az első mezőben Erdély, a másodikban Horvátország, a harmadikban Szlavónia, a negyedikben Dalmácia - mint a Szent Korona társországai - címere látható. A boglárpajzsban a magyar kiscímer foglal helyet.
  Itt kell megjegyeznünk, hogy az 1848-49-es szabadságharc alatt ideiglenesen használták a Szent Korona nélküli kiscímert, melyet a későbbiekben "Kossuth-címer" néven ismertünk meg. Ez a forma azonban már akkor sem vált állandóvá, hivatalossá, hiszen a nemzeti kormány csak a Habsburg-ház trónfosztását mondta ki, de nem kiáltotta ki a köztársaságot. Jogilag a szabadságharc alatt Magyarország királyság maradt.
  A szabadságharc leverése után, az elnyomás idejében visszatért a korábbi, kétfejű sasos forma, mígnem az 1867-es kiegyezést követően megalakult az Osztrák-Magyar Monarchia, ennek keretén belül a Magyar Királyság. Az új államalakulat címere lényegében az 1948-as formát követi azzal a különbséggel, hogy a társországok címereinek más az elrendezése, továbbá, hogy a pajzslábban az időközben a Szent Korona uralma alá került Fiume címere is helyet kapott. Pajzstartókul itt két angyal szerepel.
  Az 1915. évi magyar "kiscímer" lényegében már a mai formának felel meg azzal a változtatással, hogy a pajzstartó két angyalt esetenként cserfa- illetve babérág koszorú helyettesíti. Mindkét forma egyenértékűen használható volt. Ugyanezen évben határozták meg az ország úgynevezett "középcímer"-ét, mely csekély módosítással az 1874. évi címer megfelelője. A módosítás elsősorban Szlavónia címerében jelentkezik. Ebben a nyest nem zöld, hanem vörös mezőben fut, a felette lebegő hatágú csillag nem arany, hanem vörös. A pajzslábban Fiume címerének helyét kettéosztották, ennek jobb mezőjében jelent meg az 1908-ban annektált Bosznia-Hercegovina címere: Arany mezőben felhőből kinyúló vörösruhás, szablyát markoló kar. Pajzstakarók a két angyal, esetenként a cserfa- illetve olajágak.
  A monarchiának felépítéséből eredően voltak közös intézményei is, így például a közös hadsereg, melynek felségjelvényein a monarchia felbomlásáig szerepelt a kétfejű sas.
  A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy a kis- és középcímer mellett kialakult az úgynevezett „nagycímer", melyet hivatalosan kizárólag az uralkodó pecsétjén alkalmaztak. Ez anyiban különbözött a középcímertől, hogy a boglárpajzsban szereplő kiscímerbe behelyezték az uralkodó, a Habsburg-Lotharingiai ház címerét.
  Ugyancsak 1915-ben alkották meg az összmonarchiát szimbolizáló egyesített címert, jobbról az Osztrák Császárság tartományaival, ballról a Magyar Királyság társországaival, a kettő között - mintegy összekötve a két egyenrangú felet - az uralkodóház címere lebeg.
  Az első világháborút követő zavaros időkben a címerhasználat is zavarossá vált , Károlyi Mihály mint köztársasági elnök a korona és a pajzstartók nélküli címert tette hivatalossá. A tanácsköztársaság vezetősége nem foglalkozott a címerkérdésekkel, - ideje sem volt rá - az őket követő Horthy-korszak ismét a koronás kiscímert tette az állam hivatalos jelképévé. Azonban a Trianonban elcsatolt területek iránti igény kifejezésére 1938-ban - elsősorban a fegyveres testületeknél - újra bevezették az 1915-ös középcímer használatát.
  A II. világháborút követő köztársasági államforma újból a korona nélküli kiscímert, 1949-ben Rákosi rendszere a szovjet mintára alkotott búzakalászos, kalapácsos, vörös csillagos "címert" vezette be. E gyűlölt jelképet söpörte el az 1956-os szabadságharc, és újra zászlajára emelte a "Kossuth címer" néven ismert korona nélküli kiscímert.
  A rövid életű szabadság után a Kádár rendszer ismét szovjet mintára alkotta meg "címerét", mely lényegében alig különbözött a Rákosi-féle változattól, elsősorban abban, hogy a búzakoszorún belül egy piros-fehér-zöldel vágott pajzsocskát helyezett el.   A rendszerváltás címertani nagy előrelépése tulajdonképpen visszalépés volt: 1990. júliusában az ország visszatért ősi jelképéhez, a Szent Koronával ékesített magyar kiscímerhez.